Az előző kontroll óta eltelt 3 napban próbáltam nem rástresszelni a dolgokra. A dupla hormon csak úgy zubogott be minden este a bőröm alá. Abbahagytam a mérhetetlen mennyiségű vízivást, és úgy döntöttem, hogy ideje kimozdulni a lakásból valami olyan helyre, ahol vannak is emberek, de nincs nagy esély megbetegedni. Hát irány kirándulni. Egy jó két-két és fél órás séta megtette hatását, sikerült kikapcsolni a fejem. Autóztunk egy nagyot, sokat beszélgettünk régi dolgokról, a jövőről, de valahogy próbáltuk kerülni a "... mi lesz ha... " témát.

Eldöntöttük, hogy innentől kezdve nem fogunk másra koncentrálni, csak a következő lépésre. A környezetünk valahogy türelmetlennek tűnik, talán mi is azok voltunk. Nagyon akartuk tudni, hogy mi fog történni velünk, ezért minden folyamatnak utánajártunk. Ami nem is baj. De annyira elterveztünk mindent... És valahogy a "kudarc", vagy hogy valami nem sikerül, nem is szerepelt a terveink között.

A hétfői kontrollon 7 tüsző volt látható, méretre is rendben voltak... Doktor Úr elégedettnek tűnt. Én is örültem, de azért feltettem neki a kérdést: Lehet-e ez még több? Azt válaszolta, reméljük lesz. Ugyanis folyamatosan ott volt a fejemben, amit az embriológus mondott, hogy 7 minta legalább jó lenne ahhoz, hogy a tesztünk biztosan jól "működjön"...

Innentől a petefészek környéki szúró fájdalmak is rendesen beindultak. A kicsi szurkálásokból konstans fájdalom lett. Én azon ritka emberek közé tartozom, akik általában tudják, hogy mikor van a középidejük, mert a jobb petefészkem olyankor mindig fáj. Na most már azt is tudom, a bal hol van. :D A jobb most is sokkal jobban fájt, a bal kevésbé. Mégis, a jobb oldalon volt az ultrahang szerint a kevesebb tüsző. A legijesztőbb az volt, amikor a középidőnél szokásos egyéb tünetek is megjelentek... féltem, hogy valami nem működött jól és korábban megértek a tüszők... Kicsit félve is mentem a következő kontrollra, de szerencsére minden rendben volt.

4 nap múlva újabb ultrahang, újabb mérés. A tüszők szépen nőttek, már 8-at láttunk az UH-n. DoktorÚr azt mondta, következő héten csütörtökre időzítjük a leszívást, de ezt még hétfőn egyeztetjük. Tehát végre látszódott az első útszakasz vége. Pont egy héttel később, mint azt eredetileg terveztük. A hétfői vizsgálaton nem csak ultrahang, hanem vérvétel is volt. Itt kellett kezdenem a napomat. A vérvételes lányok megint nagyon profik és gyorsak voltak, egyből  kérdezték, mikor lesz a műtét, de amikor mondtam nekik, hogy csütörtökön, lefagytak... "Csütörtökön nem műtünk... Biztos félreértett valamit..." Aztán addig-addig beszéltünk, amíg kiderült, hogy ha embrióvizsgálat van (mint az a mi esetünkben van), akkor ettől lehet eltérni. Hát így lett az én időpontom csütörtök.

Az ultrahangon egyre nagyobbak, 2 cm körüliek voltak a tüszők és 9-en voltak összesen. Megkaptam az utolsó instrukciókat: Hétfőn még marad a két szokásos szurim, a horomongátló és a tüszőnövesztő :D Kedden pontos időpontban kellett beadnom a tüszőérlelő Ovitrelle-t, ami 36 óra alatt megérleli a petesejteket. Szerdán nincs szuri, csütörtökön reggel 7-re várnak a központba, vigyek magammal köntöst, hálóinget és papucsot. 8:45-kor műtét.

Szokásos út a gyógyszertárba, beszerezni a maradék gyógyszert, tűt, egyebet. Az érlelő injekcióról megnéztem megint egy csomó videót, így a keddi napnak is úgy álltam hozzá, mint a többi, "sima" napnak, gyorsan beadom és kész. De ez a toll, más volt, mint a megszokott. Annál csak meghúzom a gombot és magától adja a beállított adagot. Itt meg megnyomtam a gombot, de és nem ment a gyógyszer. Vártam, hátha megindul... De nem... Akkor kicsit jobban megnyomtam, akkor vettem észre, hogy lényegében össze kell nyomni az egész szerkezetet, és akkor fog bemenni a gyógyszer. Na jó, kicsit meglepődtem, de bement minden az utolsó cseppig :)

Szerdán pihi, nem éreztem semmi különöset. Aztán eljött a csütörtök.