A decemberi konzultációra nagyon boldogan mentem, mert úgy éreztem, mindent megtettünk annak érdekében, hogy indulhassunk. Az időpontok, a vizsgálatok eredményei, minden passzolt... Minden pont úgy jött, ahogy annak jönnie kellett... A súly meg ment XD Az orvosunk is elégedett volt, úgy láttam. Éppen ezért elindítottunk egy Regulon kúrát. Azt mondta, erre azért van szükség, hogy kicsit "jegeljük" a petefészkeket, hogy a stimulációra majd erősebben reagáljanak. Erre szükség is lesz, hiszen beteg családi minta híjján legalább 7-8 embrióra szükség van ahhoz, hogy biztosan meg tudják állapítani, melyik egészséges és melyik tartalmazza a génhibát.

Ez a gondolat azért folyamatosan a fejemben van... Mi van, ha nem lesz elég? Újabb stimuláció? Újabb szúrások? Még azt sem tudom, hogy egy milyen... De állítólag nem éppen ez a legjobb része a folyamatnak. Doktor Úr azt mondta, az eredményeim alapján számít kellő mennyiségű embrióra. Ahogy ő fogalmazott: "Majd egy kicsit vastagabban stimulálunk..." Ettől viszont eszembe jutott a csoportban a beszámolók hada a hiperstimulációs szindrómáról. Ez lényegében a túlzott hormonmennyiségtől kialakuló tünetegyüttes, ami lehet súlyos és kevésbé súlyos is... de akár kórházi kezelést is igényelhet. Milyen szerencse, hogy a csoportban megírták, hogy mit és hogy kell csinálni a stimuláció alatt, hogy túlstimulációs szindróma ne következzen be.

Az Istenhegyis biológusnak írtam egy emailt, hogy mik a tervek, azt írta, hogy a nyitó konzultáció után majd írjak neki egy újabb levelet, amiben leírom a kezelés menetét, a tervezett időpontokat.

Januári konzultáció:
Szokásos helyszín, bár a rendelőbe belépve egy idegen hölgy is ott ült az orvos mellett. No nem baj, egyetem ez, biztos oktatáson van. UH eredménye: minden rendben, nézzük a naptárat, számoljunk. Nem egyszerű a helyzet. Azt is nézni kell, hogy mikor vannak bent az embriológusok, hiszen nekik ezzel a pakkal több dolguk lesz, mintázni is kell őket... Időzítsünk mindent jól...

Az eredmény: Suprefact injekció indul. Ezzel az agyalapi mirigy hormontermelését lecsillapítjuk, hogy a tüszők ne repedhessenek előbb, és minden hormon annyi legyen, amennyi nekünk kell. A Regulont még szedni kell tovább 5 napig. Egy hét múlva kontroll. Ha minden jól megy, 16-án indul a tüszőserkentő hormon. Leszívás kb 26-28-án. 5 napra rá biopszia.

Irány a gyógyszertár! Ott megkaptam az ampulla Suprefactot, hozzá a kis inzulinos fecskendőket. Bár a Doktor Úr mindent elmondott, még egyszer elmagyaráztattam a gyógyszerésszel is a beadás módját. Aztán később néztem még egy jó pár videót is róla. "Nem lehet olyan bonyolult... sokan csinálják...Majd Anya segít az elsőnél, milyen szerencse, hogy egészségügyis (volt)..." Ezekkel a gondolatokkal indultam neki. Aztán jött az első "szúrós" nap.

Végül nem mentem át Anyához, ő sem jött ide... Fogtam a cuccokat, leültem, megnéztem még egy videót, uccu neki, be a cuccot. És akkor jött a döbbenet: meg sem éreztem igazán... Na utána viszont... egy óráig olyan piros és duzzadt volt a helye, mintha egy óriási szúnyogcsípés lett volna... Kicsit úgy nézett ki, mintha allergiás lennék valamire. Vagy nem ment volna elég mélyre a tű és a bőrbe fecskendeztem volna, nem a bőr alá... Na figyeljük a foltot... Egy óra múlva mintha nem is lett volna allergia szerű reakcióm, kicsit látszott még, de nem viszketett. Reggelre meg mintha sose szúrtam volna magam, úgy nézett ki a hasam.

A szúrkálásba egyre jobban belejöttem, a Regulont elhagytam, jöhetett a következő kontroll.