Végre eljött az idő, hogy beinduljanak a vizsgálatok a SOTÉ-n. Erre beindult az iskola is az újabb digitális oktatás után, mehettünk vissza dolgozni. A  vezetést már korábban tájékoztattam arról, hogy mire készülünk, és ez bizony néha azzal fog járni, hogy vizsgálatokra kell mennem. Teljes támogatásukról biztosítottak, ami nagyon jól esett. Visszatérve aztán azt tapasztaltam, hogy két nap egymás után nem fog menni az, hogy helyettesítsenek a kollégák... És amúgy is, a ciklusom sem úgy állt, hogy menni fog pl a méhtükrözés vagy a citológia. Hosszas telefonálások után nagy nehezen találtunk másik időpontokat az ARC-s adminisztrátorral, így új időpontokkal a zsebemben folytattam az diétás életmódot.

De azok a fránya kilók csak nem akartak lejjebb menni. Pedig egy valóban, egészen durva diétába kezdtem bele. Tavaly, az esküvő előtt egy étrendekkel foglalkozó lánytól vettem személyre szabott étrendet. Sikerült is vele egész jó formába kerülni, bár a kitűzött célt nem értem el. Gondoltam, most rámegyek a mozgásra, majd az segít. Erre az első hét után nem, hogy lejjebb nem ment a súlyom, de kicsit még nőtt is.

Több mozgás! Ez lesz a kulcs! Kocsi lerak, biciklire felül! 25 km-es körök hétvégente, kerekezés munkába, 18 km-es kerülővel hazajövetel, közben pulzusfigyelés, zsírégető tartományban tartás... Tekertem, mint az őrült! Éreztem, amit Schobert Norbi szokott mondani a videóiban: sírt a zsír :D Hazaérve kicsi erősítés, teljes test edzés, kezdőknek szóló videók segítségével. (Youtube a barátunk :) ) Hétvégén nagy várakozásokkal mérlegre álltam: megint több! És itt kiborultam... :( Bármelyik percben, bárkinek el tudtam volna magam sírni... Ezt nem egyszer meg is tettem. A kedvem a béka popsija alatt volt. Küzdök, nem kevés időm, energiám és nem utolsó sorban pénzem megy el arra, hogy csökkentsem a súlyom, erre nem használ!!!!!!

Felkerestem azt a barátnőmet, akivel az egészséges táplálkozást elkezdtem anno. Első kérdése: inzulinom-cukrom rendben van? Nincs IR-em? Hormonjaim rendben vannak? Szerencsére ezek a vizsgálati időpontjaim megvoltak, megnyugtatott, hogy csak folytassam az egészséges étkezést, a mozgást, szuper jó lesz minden! De azért ránézne, hogy mit eszem. Kiderült, hogy kb a napi 1000 kcal és a 60 g szénhidrát is alig volt meg, szóval az is előfordulhat, hogy ezzel az étkezéssel mentek szét a hormonjaim. Most tényleg??? Azzal tettem tönkre az egészet, hogy segíteni akartam magamon??? A legfontosabb innentől a cukorterhelés és a diabetológiai konzultáció lett.

Erre felkeres a főnököm, hogy ezzel egy időben lesz a ballagás. Az osztályom ballagása... 4 év közös élet hivatalos vége... A legfontosabbá vált konzultációval egy időben... Teljes letargiában értem haza, beszélni sem volt kedvem, csak néztem ki a fejemből, hogy nekem semmi sem akar összejönni :( Béla kérdezi, mi a bajom, elmesélem neki. Válasza: Hát írassam ki magam a házirovossal táppénzre egész napra, és akkor tudok menni az orvoshoz. És itt elpattant az agyam!!!!

HALLOD TE, HOGY MIRŐL BESZÉLEK? AZ OSZTÁLY BALLAGÁSÁRÓL!!!!!

Hallotta... De valahogy nem ment át az üzenet, nem értette, hogy mi a különbség eközött és egy sima évzáró között. Azt hiszem, ekkor kértem meg, hogy menjen el edzésre. Amúgy is dolgom volt, át kellett mennem a szüleimhez, nekik sírtam ki magam: én egy bitang erős nő vagyok, a jég hátán is megélek, mindent IS elintézek magamnak, de ezt nem fogom tudni egyedül végigcsinálni. Támogatásra lesz szükségem, arra, hogy Béla is tudja, mi történik velem, és mikor mit kell csinálni. Nekem is és neki is.

Hazajöttem, leültünk, megbeszéltük. A helyzet azóta sem tökéletes. A ballagás időpontja viszont átkerült, a gond megoldódott. De ha nem így történt volna, akkor sem lett volna nagy baj, egy nagyon kedves fb csoportos tag felajánlott egy egész jó időpontcserét, szóval működött volna a dolog úgy is... De így azért egyszerűbb.

Közben eljött a cukorterhelés napja. Szerencsére össze tudtuk kötni a 3. napos hormonvizsgálatokkal is, szóval egy füst alatt megoldódott két fajta vizsgálat is. Na de a cukorterhelés... hát az vicces volt. Viszi az ember a kis gyógyszertári cukrát (meg a citromlevét, ha akar), és az első vérvétel után megissza a bekevert, porcukor alapú, el*****tt limonádéját. Ijesztgettek itt engem az ismerősök, hogy hányni fogok, meg szédülni, stb... Hát a gyomorégésen kívül nem volt semmi bajom... De ennyi cukrot egyben szerintem 2  éve nem ettem/ittam :) Az eredmények még aznap szépen érkeztek az EESZT-be, és kiderült egy szép adag inzulinrezisztencia. A dietetikus szerint nem olyan durva, a diabetológus szerint azért elég vastag. De hogy pontosabbat lássunk, megnézetne még egy pár hormont. Remek... Újabb vérvétel... Nem volt elég egy nap 3 szúrás, toljunk még egyet... Már pont hiányzott a véraláfutás a karomról :)