Valahogy úgy képzeltem, hogy mivel nem meddőségi probléma miatt fordultunk erre az útra, minden simán fog menni. Már az első konzultáción rá kellett jönnöm, hogy ez nem így lesz, hiszen az IR miatt fogyni kellett, rendberakni az inzulin érékeimet, Béla eredményein is kellett javítani... Ahogy haladtunk a kivizsgálásokkal és jöttek a jó eredmények például az alap hormonokról és egyebekről, mindig azt kérdezte anyukám, hogy "Miért kell ennyi mindenre kivizsgálni? Hiszen egészséges vagy..." Ilyenkor mindig elmagyaráztam neki, hogy:
A) az orvos nem fogja a két szép szememért elhinni, hogy egészséges vagyok
B) a lehető legjobb helyzetből szeretne indulni, amikor oda jutunk, hogy stimuláció, beültetés, stb...

Valahogy mégis arculcsapásként ért, hogy nem megy minden simán :(

A Regulon elhagyása és egy teljes heti Suprefact szurkálás után újabb konzultációra kellett mennem. Mindeközben a járvány (már nem tudom hanyadik) hulláma berobbant! Minden nap jött egy-egy értesítés, hogy a munkahelyemen mennyien betegek, kerülnek karanténba. Akivel előző nap találkoztam, másnap már nem jött, mert beteg lett. Egyre inkább azt éreztem, hogy a COVID veszélyeztetheti az egész projektet. Közben megkaptuk az összes kitöltendő papírt is az intézettől, hogy olvassuk és nézzük át őket, illetve írjunk alá mindent. Ebben találtunk egy-egy covid kérdőívet, ami az én helyzetemet és Béla helyzetét is külön-külön méri fel. Ezt végigolvasva rögtön rájöttem, hogy a munkahelyem COVID szempontból kockázatos. (Nem mintha eddig ezt nem tudtam volna, de ebben az új hullámban még erősebb lett a veszély.) Bélával tehát úgy döntöttünk, itthon maradunk a stimuláció időszakára. Se a családdal, se a barátokkal nem találkoztunk, dolgozni nem jártunk be, nehogy elkapjunk valamit...

A konzultáción megkaptam a következő gyógyszert. Ez egy "tollas" rendszerű, Ovaleap nevezetű, az ehhez kapható patronban található anyag felelős azért, hogy a petefészekben sok-sok tüsző nőjjön, amik jó esetben a petesejteket tartalmazzák. Mind az orvos asszisztense, mind a gyógyszertárban a gyógyszerész nagyon kedvesen és türelmesen elmagyarázták, hogy hogyan kell használni. De azért az internet is a barátunk :D Egy szóval, ha az ember odafigyel, lehetetlen elrontani. A lényeg, hogy ez is bőr alá megy. Azaz ha pici levegő van benne, nem lesz semmi baj. Sok olyat olvastam, hogy minden használat előtt légtelenítette valaki, így nem maradt elég "anyag" benne az utolsó szurihoz a patron kiürülése előtt... Nálunk szerencsére ilyen probléma nem lépett fel... nem úgy más...

5 napon keresztül 150 NE (nemzetközi egység) gyógyszert kellett szúrnom, a Suprefact (ami ugye a saját agyalapi hormontermelésemet kikapcsolta) mellett. 5 nap szurkálás után szinte repkedve mentem a dokihoz. A neten olvasott beszámolók alapján arra számítottam, hogy itt most szépen megszámoljuk a tüszőket, meg lemérjük őket, hogy milyen nagyok. Ehhez képest jött a következő arculcsapás: annyira picikék a tüszők, hogy alig látszanak, meg sem lehet őket számolni, mérni... Hidegzuhany... A sírás kerülgetett... A hormonadagot a duplájára emeltük, 3 nap múlva újabb ultrahangra kellett mennem, hogy lássuk, ez a duplázás segített-e a tüszőimen...

Azt gondoltam, valamit biztos elrontottam... Az idő meg csak megy... :(